Ha tényleg nincs rá kész blokk. A Saját kód (HTML) blokk speciális HTML-kódhoz vagy ritka külső widgethez való. Haladó eszköz, nem általános oldalépítési módszer: a natív blokkok könnyebben szerkeszthetők, következetesebben reszponzívak és egyszerűbben karbantarthatók.
Két renderelési mód közül választhatsz; hogy melyik mikor való, lent, a Melyik renderelési módot válaszd? részben olvashatod.
Egyszerű saját HTML-kód a normál oldalfolyamban. Script, iframe és veszélyes eseménykezelők nélkül.
Jó: rövid saját struktúra vagy speciális, de statikus HTML.
Ha van rá natív blokk, használd azt. Az egyedi HTML több karbantartást kér, és könnyebben eltér a webhely tipográfiájától, reszponzív működésétől vagy akadálymentességi szabályaitól. A sandboxolt mód biztonságosabb alap.
Az egyedi kódnál nincs univerzális sablon, ezért a működést a tényleges widgettel kell ellenőrizni.
Nézd meg, hogy a widget nem lóg-e ki, nem kényszerít-e vízszintes görgetésre és használható marad-e kis képernyőn.
A Magasság a tartalomhoz igazítva kapcsolóval a keret követi a tartalmát. Ha kikapcsolod, állítsd úgy, hogy a fontos tartalom látszódjon, de ne maradjon nagy üres iframe-terület.
Űrlap, gomb, popup vagy script esetén próbáld végig a tényleges folyamatot, ne csak a statikus előnézetet.
Ha ugyanaz a feladat később rendszeresen ismétlődik, érdemes külön natív blokkra váltani.
Sandboxolt iframe: külső widgethez vagy scriptet igénylő kódhoz. Elkülönített dokumentumban fut, és három saját beállítása van:
Inline sanitizált HTML: egyszerű, statikus HTML-kódhoz. A szerver eltávolítja a scriptet, iframe-et és a veszélyes eseménykezelőket. Ez a mód olyan magas, amilyen a tartalma.
Az igazítást és a tartalomszélességet mindkét módban külön finomhangolhatod.
A hosszú távú szerkeszthetőség általában fontosabb, mint egy gyors kerülőmegoldás.
Haladó eszköz, célzottan
Használd speciális widgethez vagy ritka HTML-kódhoz, és válts natív blokkra, amint a feladat rendszeresen ismétlődik.